Nagyon kalandos úton bukkantam egy blogra, név szerint az (jobbra is kilinkeltem). Történt ugyanis, hogy ma (vagyis tegnap) nem kellett mennem dolgozni, mert szünnap volt, de az éjszakai ritmus azért megmaradt, fél kilenckor keltem. Próbáltam mindenfélével elfoglalni magam, csináltam ezt-azt, de nem volt épp a legtartalmasabb. :) Aztán amikor sokadszorra tévedtem a facebook-ra, látom, hogy a harmad-unokatesóm lájkolt egy blogot. Muszáj voltam megnézni. Ez volt az Újragondoló. Nagyon jó – elgondolkodtató – írások vannak rajta, olyan stílusban tálalva, amit én személy szerint nagyon szeretek. :)
Az egyiket pedig nem bírom ki, hogy ne másoljam be:
– Jó napot kívánok! Kérek egy diák-retourt...
– Jó napot kívánok! Hová kéri?
– Mindegy, csak el erről a helyről. Mit ajánlana?
– A Hellway Station járatait tudom ajánlani. Klíma, pontosság, gyorsaság, kényelem. A többség ezt a szolgáltatást választja. Önnek is ajánlom!
– Mennyibe kerül a menetjegy és a helyjegy?
– A Hellway Station most csak a lelkedet akarja cserébe, és a feltétel: ha felszálltál, soha nem szállhatsz már le. Nem áll meg minden megállóban, csak a célállomáson!
– Jó, mi a másik variáció?
– A Heaven Station járatai lassúak, mindig késnek, nincsen klíma, néha az ablakokat sem lehet lehúzni, néha büdös van, nem lehet dohányozni, "minden bokornál megáll", nem lehet ülőhelyet váltani, így lehetséges, hogy állnia kell egész úton.
– Hát ez nem hangzik valami jól... de mennyibe kerül?
– A Heaven Station szolgáltatásait ingyen veheti igénybe.
– Akkor kérek erre egy retourt...
– Csak odaútra lehet jegyet váltani mindkét társaságnál.
