Különös nap a mai. Reggel, amikor felkeltem, azt hittem, csak azért lesz szokatlan, mert sok esemény tódul egy napra. Történetesen ma két, hozzám nagyon közel álló személy ünnepli a születésnapját, de ha ez nem lenne elég, a nővéremet is ma köszönthettem névnapja alkalmából. Mindig elgondolkozom azon, hogy ezek az egybeesések mennyire szándékosak. Mert mint tudjuk, véletlenek márpedig nincsenek.

A Telenornál pedig sikerült kötnöm egy roppant előnyösnek ígérkező üzletet. Ha minden igaz, ezt holnap fogom megpecsételni. A poén a történetben az volt, hogy az ügyintéző – maga előtt tartva a diákomat, a személyimet és a lakcímkártyámat – megkérdezte, hogy hány éves vagyok.

Ha ez nem lett volna elég, délután csörgött a telefonom, egy ismeretlen számról hívtak. Nem mindig szoktam felvenni, de most kíváncsiságból megtettem. Elsőre már az gyanús volt, hogy a telefonom, félretéve eddigi kedvenc hobbiját, nem döntött úgy, hogy leteszi magát, és nem kellett visszahívnom magyarázkodva a fickót.

Egyébként ez egy olyan hívás volt, amire már nagyjából négy hónapja vártam, és tulajdonképpen le is tettem róla. Családfakutatással kapcsolatban küldtem egy levelet egy feltételezett rokonnak. Bár a beszélgetés során nem jutottunk előbbre – pedig negyed órán át társalogtunk –, azért annyiban megegyeztünk, hogy elküldi e-mailben az elérhetőségeit, és ott folytatjuk a további információcserét. Azért remélem, erre nem újabb négy hónap múlva kerül sor.

Mindent összevetve én ma úgy éreztem magam, mint akinek szüli- és névnapja van egyszerre. :)