Úgy döntöttem, hogy amit aznap nem írok le a blogomba, azt csak akkor fogom később pótolni, ha életbevágóan fontos… nem vagyok én időmilliomos, hogy minden rezdülésemet leírjam… :)
Ma volt az érettségi dolgozatok megtekintése a suliban, bár az eredmények nagy részét tudtam (vagy legalábbis sejtettem), azért mégis csak a hivatalos úté a végső szó…
Történelem: 82,5/90 ~ 83/90 pont a kerekítés miatt = 92%
Azt kell mondjam, meg vagyok elégedve. Érettségi előtt a törire a legoptimistább számításom is 85% körüli volt, és most úgy tűnik, ebben a vizsgaidőszakban ez a legjobb írásbelim. Persze így utólag voltak benne nagy hülyeségek, de az elvárásaimat messze felülmúltam.
Mondjuk az olyanok miatt, ahol a jót átjavítottam rosszra, vagy nem jól értelmeztem a feladatot, igencsak haragszom magamra, viszont az esszés résznél összesen egy pontot veszítettem, ami nagyon meglepett – és persze nagyon örülök is neki.
Hibátlan szóbelivel (ami mondjuk úgysem lesz) 95%-os is lehet, ami nagyon vicces lenne, tekintve, hogy utálom a törit. :D
Magyar: 90/100 pont = 90%
Mivel humán tárgy, itt is csak 85%-ig merészkedtem az optimista becslésekkel. Még a vizsga után sem reménykedtem a 90%-ban, a szövegalkotásomnál úgy voltam, hogy vagy nagyon kineveti a tanár, vagy nagyon tetszeni fog neki. „Isteni magasságokba” emeltem ugyanis Karinthy kis Steinmannját, teletűzdeltem bibliai és krisztusi asszociációkkal, és az egészet ennek tükrében írtam.
A szövegértésben volt egy-két hiba, amit azért kár volt elkövetni, illetve a szövegalkotásban egy fájó helyesírási hiba: novellábban. Persze mondhatnám, hogy én a novellánál is novellábban értelmeztem a feladatot, de attól még nem fog létezni ilyen szó. :D Nem is értem, hogy tudtam megkettőzni azt a betűt.
Matematika (emelt): 100/115 pont = 86%
Vizsga után nagyon ki voltam akadva. Bepánikoltam, kifutottam az időből, elkezdtem egy olyan feladatot, amiről azt hittem, hogy menni fog, mert órán egyszer egy ilyen már kijött… de nem. Az utolsó fél órában kezdtem bele egy másikba, és bár elkapkodtam, szerintem még mindig több pontot gyűjtöttem vele, mintha az eredetit értékeltettem volna.
Ettől eltekintve voltak még szörnyű hibák. Ha feladat azt mondja, hogy 50 pohárból választunk 10-et, én pedig következetesen 5 poharat választok, akkor azon nem lehet segíteni. Vagy amikor számtani sorozat helyett mértanival számolok – mert amúgy túl egyszerű lett volna. És az se semmi, amikor 2×2×3!=11. Nem is értem, eleve párosnak kellett volna lennie…
Viszont egy szavam sem lehet, a javító tanár nagyon jószívűen pontozott. Egyedül magamra voltam mérges, de már azon is túltettem magam. A teljes érettségi csak a maximális pontszámú szóbelivel lehetséges – amire itt sem látok sok esélyt.
Angol (emelt): 88/120 pont = 73%
Ennek nagyon örülök. Sokkal rosszabbra számítottam. Sokkal jobb vagyok angolból, mint hittem volna. És így már csak 2 pontot kell szereznem a szóbelin, hogy megkapjam a nyelvvizsgát, annyit pedig csak összeszedek a 30-ból.
A vicces az egészben az, hogy teljesen máshogy sikerült, mint a próbák. Az íráskészségem 28/30 pontos lett, ami gyakorlatilag a csodával határos. A hallás utáni szövegértés pedig a sikerszámom volt eddig, most 16/30 ponttal ez lett a legrosszabb. A nyelvtan volt, ami eddig mindig csak lehúzta, most az írás után az lett a legjobb: 23/30 pont. A szövegértésen is felülmúltam magam, általában kétharmados találatokat hoztam, így a 21/30 pont szintén meglepett.
