A szülinapom taglalása és a csopaki tábor leírása még várat magára. Össze kell szednem magam, hogy a szülinapomról írhassak, és csak azután jöhet Csopak, mint vidám téma. :)
Tehát, mint friss tizennyolc éves, azzal kezdtem a hétfőt, hogy próbáltam korán felkelni… Ez tíz órára sikerült is, fél tizenegykor pedig felkerekedtem utamra… az OTP-nél kezdtem, nyitottam Junior számlát, végre szülő nélkül, sajátot. Az ügyintéző hölgy kedves volt, mert amint lassacskán leesett neki a tantusz, boldog születésnapot kívánt utólag. :) Ezt követően a Rafiba mentem kivenni a pénzemet. A délelőtti túrát a lottózóval fejeztem be: feladtam életem első lottószelvényeit. Két tippet tettem az ötös, a hatos és a skandináv lottón is. Az első mezőn tudatos jelölések voltak, a másodikon mindig böködtem. :) Egy párszor eljátszottam a gondolattal, hogy az első lottómmal egyből el is viszem a főnyereményt… álmodozni szabad. (Apró titok: a lottózóban nem volt szabad toll, ezért elmentem a közeli írószerbe tollat venni. Kemény százötven forintomba fájt, de legalább zöld a tokja.) Egy kicsit megsértődtem, mert már gondosan előkészítettem a személyimet, de még csak a koromat sem kérdezték meg… :/
Ebédre bableves volt palacsintával. Féltem, hogy sokat kések és nem marad elég (jártam már így), de szerencsére csak a levesről csúsztam le, azt hamar behoztam, és a palacsintát már együtt ettük. Vaníliapudinggal. :) Mindig van legalább egyféle pudig hozzá.
Délután kicsit elszundítottam. Valahogy sikerült pont időben kelnem: negyed öt után egy kicsivel. Ötre találka volt megbeszélve a csopakosokkal Békáson, hogy nyugodtabb körülmények között búcsúztassuk a tábort. Ettünk egy fagyit, aztán leindultunk a Duna partjára. Ott elindultunk a bicikliúton Kalász felé, majd egy helyen leültünk a betonra. Sokféle témáról beszélgettünk, többek között előjöttek a táborban még befejezetlen barchóba-történetek is.
Miután kibeszéltük magunkat, elindultunk vissza a HÉV-felé, a kalászi megálló volt a cél. Igen ám, csak egy helyen nem volt átkelési lehetőség a főúton, így mégis Békás felé indultunk… aztán a csapatban vonulásból nem lett semmi, mert egyik osztálytársammal Kalász felé kanyarodtunk, mert volt megbeszélnivalónk, egy másik srác pedig pomázi, és úgy döntött, gyalog (vagyis futva) megy haza…
Hát így töltöttem az első napom 18 évesen. Százszor jobban élveztem, mint magát a szülinapomat (ami hamarosan szintén kikerül)…