Több mint egy hónapja nem írtam… sok minden lenne, de…
Mostanában nagyon fura a közérzetem. Semmihez nincs kedvem. Még olyan dolgokhoz sem, amik régen kikapcsoltak, vagy szórakoztattak. Pl. internetes játékok, ilyesmik. Úgy érzem, nincs kivel beszélnem, nincs egy olyan ember, aki megértene vagy átérezné, amit én érzek. Mindenhonnan olyan ingerek érnek, hogy én voltaképpen csak „zavaró tényező” vagyok, ezzel együtt pedig a világ legrosszabb embere. Aki semmit nem csinál, aki semmire sem hajlandó, és aki maximálisan antiszociális. Pedig nem így van. Csak nem akarnak jobban megismerni. Ami pedig a legszomorúbb, hogy ez az attitűd némely családtagomban is megvan.
Ettől teljesen függetlenül rájöttem még valamire. Egy nagyon súlyos dologra.
Nem tudom, mi a szeretet.
Vágyom rá. Vágyom arra, hogy megismerjem. De nem ismerem fel. Nem tudom, milyennek kellene lennie. Ha szeretnek: nem hiszem el. Ha én szeretek: értelmetlen kifejezés, hiszen azt sem tudom, mi az.
Ennek ellenére vágyom rá. Arra, hogy szeressenek. Úgy, ahogy én szeretném, hogy szeressenek. Biztos szeretnek, de nem jól. Hogy hogy kéne? Nem tudom.
És nem, itt nem a szerelmi életemről beszélek. Illetve nem csak arról. Arról a legkevésbé.
Pedig úgy gondolom, ezen a téren kellene keresgélnem, ha megoldást akarok a problémára. De mi a szerelem? Honnan tudom, hogy szerelmes vagyok?
Honnan tudom, hogy valaki szeret, ha nem tudom, milyen az? Hogy ismerem fel az érzést?
Leírhatnám, hogy miért kavarognak bennem ilyen gondolatok. Igen, leírhatnám. Visszamehetnék a gyerekkoromig. Talán még távolabbról is elkezdhetném a történetet. De nem teszem. Miért? Nem akarok nyavalyogni. Rossz kifogás. Nem akarok oldalakat írni. Úgysem sokan olvassák. Minek panaszkodjak oldalakon keresztül? Minek éljem át újra meg újra ugyanazokat a dolgokat, miközben írok? Értelmetlen lenne az egész. Nem akarok rosszat magamnak. És annak is rossz kedve lesz tőle, aki olvassa.
Hogy mi a bajom? Magam sem tudom pontosan. Azt reméltem, hogy ezt végiggondolom, sőt le is írom, akkor rájövök. De nem. Sejtem, sejtem, de valahogy mégsem.
Mit tehetnék? Várok pár napot, hátha jobb lesz minden. De ahogy a sláger is mondja: van, amit nem gyógyít meg az idő sem, de kezeli minden nap.
