Érdekes dolog ez a médiaóra. Év elején még olyan filmeket néztünk, hogy azt mondtam rá, belefér egyfajta művészeti oktatásba, vagy mibe. Úgy beszéltünk róluk, mintha egy verset elemeznénk. Ja, és akkor még hetente meg volt tartva az óra.

Most? Most két hónap alatt kb. három óra volt megtartva ilyen-olyan okokból kifolyólag. És miket néztünk ebben a félévben? Diploma előtt – amiben egy ötvenes nő a férje üzlettársainak huszonéves fiát ráveszi, hogy járjanak össze kufircolni. Ja, és a srác még szűz volt. Thelma és Louise – amiben egyiküket megerőszakolja egy sötét fickó, két perccel később meg fejbe lövik azt a hapsit, majd miközben a törvény elől menekülnek, boltokat rabolnak ki, satöbbi. Édes élet – ebből csak részleteket néztünk, de az is épp elég volt. Látszólag semmi értelme nem volt a filmnek, a végén meg mindenki bedrogozott vagy olyan részeg volt, hogy fel sem bírt állni. [A rövid tartalmakért felelősséget nem vállalok, erősen sarkítottak, mert amúgy jó filmek ám!]

Most egy magyar filmet nézünk, A nyomozót. Eddig két tanórán néztük. Nagyon érdekes… Arról szól a történet, hogy van egy kórboncnok, aki egy elég zárkózott emberke. Anyja daganattal fekszik a kórházban. Pályázott egy svéd intézetbe hogy ott talán kezelik, de nem vállalták. Ekkor a semmiből felbukkant egy rejtélyes idegen, aki bérgyilkosságra fogadta fel. A fickó elvállalta – mindent az anyukáért. Túl is esett a dolgon. Másnap azonban, amikor hazament, egy érdekes levél fogadta a postaládában.

A levél küldője leírja benne, hogy kicsoda-micsoda: valójában a kórboncnok féltestvére. Az apjuk szerelmes volt a feladó anyjába: szenvedélyes, de rövid szerelem volt. Utána megházasodott, de ekkor is volt szeretője, és ettől a szeretőtől született a főhősünk. A levélben még szó van róla, hogy jó lenne találkozni, és hogy biztosan mennyire egyformák, és biztos mindkettejük életében nagy változást hozna… Persze ekkor még nem tudta, nem tudhatta, hogy a testvérét ölte meg. A nézőnek már leesik a tantusz, mert a levél felolvasása úgy van megoldva, hogy a feladó a címzettel szemben áll és beszél hozzá, korábban pedig láttuk őket együtt a gyilkosságos jelenetben.

Próbálkozik a levélben megadott szám felhívásával, de a feleség, aki a telefont felvette, elég ideges, mert nem akar több újságíróval beszélni… akik a férje halála miatt zaklatják.

A rendőrség felkeresi a boncmestert a munkahelyén. Nem gyanúsítják, azért keresik fel, mert a féltestvére. A fickó értetlenkedik egy sort, hogy a rendőrség hogy talált rá, amikor pár nappal azelőttig ő maga sem tudott a rokonságról? Ők lekezelően annyit mondanak, hogy különféle iratokból könnyen kideríthető lett volna. Na de szegény fickónak honnan kéne tudnia? Azt hiszem egyébként, hogy ennél a résznél esik le neki, hogy kit is ölt meg.

Egyelőre eddig jutottunk. Kíváncsi vagyok a folytatásra, remélem, be tudjuk fejezni. Őszintén szólva nem lepődnék meg, ha a megbízó, az a rejtélyes idegen lenne az apjuk, bár ahhoz talán kicsit fiatalnak tűnt.