Kedves Szülők!
Szeretnék mindenkitől elnézést kérni a csopaki hazautazásunk során történt balesetért. Az M7-es autópályán Gárdony közelében jártunk, amikor az eső miatt nedves útfelületen, egy nyílegyenes szakaszon haladva megcsúszott az autó (Suzuki Liana), így elvesztettem az irányítást, és végül az útszéli, nem túl mély árokban landoltunk. Óriási szerencse, hogy senki sem sérült meg, és úgy néz ki, az autó is karcolás nélkül megúszta.
Noha a megengedett sebességhatárt betartva, kb. 125 km/óra sebességgel vezettem, valószínűleg elkerülhető lett volna a megcsúszás, ha lassabban közlekedünk. 7 éve vezetek, eddig balesetmentesen, így az eset számomra is megrázó és tanulságos volt. A gyerekek példaértékű nyugalommal és türelemmel várták végig a rendőri helyszínelést és a műszaki mentést, talán végig sem gondolva, hogy mennyivel nagyobb baj is történhetett volna. Külön köszönöm Berci édesapjának, hogy elénk jött, így megkönnyítette a mielőbbi hazajutást. Az autót kihúzták az árokból, majd hazajöttem vele, jelenleg szervizben van, a biztonság kedvéért átnézik, hogy valóban semmi nem sérült-e benne.
Hála Istennek, hogy nem ért komolyabb baj senkit és semmit. Bocsánatot kérek, amiért ráijesztettem a családokra, igyekszem a jövőben nagyobb felelősséggel és körültekintéssel vigyázni a rám bízottakra. Remélem, hogy a gyerekek az utazást leszámítva sok szép emlékkel tértek haza a táborból.
További balesetmentes nyarat és jó pihenést kívánok!
Üdvözlettel: T. G.
Budapest, 2011. július 2.
No igen, a „sok szép emlék” természetesen megvan, hamarosan a blogomban is olvasható lesz, de csak miután lecsengett a szülinapom és az azt övező kaotikus állapot…
(A tanár természetesen a levél végén kiírta a teljes nevét, de mivel nem említek neveket a blogomban, ezért csak a monogramját hagytam meg.)
